Paul Verlaine: A lila budoárban Istennek hála, este lett, mutasd meg barna testeded, mert itt az alkalom, amelyre várva vártam e lila budoárban, a sárga pamlagon. S félig meztelenre vetkőztél, add kezembe kis, kurta válladat, míg mellbimbód, szerelmem, kemény, hegyes, eperszem, ha ajkad rátapad. Ingecskédet, lehúzom, és egyre lejjebb csúszom hasadon, köldököd porcelán csészéjéhez, s aztán lágyékod édes hajában fölnyögök. – “Még, még, még, még, még” – mondod, mikor szétnyíló combod nyakamba öleled. – “Még, még, még, még” – zihálod, ahogy elémbe tárod, megringat… अधिक पढ़ें